Irányítási Helyzet

A "Locus of Control" alapelvét Julian Rotter (1954) alkotta meg. Ez az elképzelés azt veszi figyelembe, hogy az emberek hajlamosak az irányítás forrását belsőnek (önmagukban) vagy külsőnek (másokban vagy a helyzetben) tekinteni. 

Az irányítási pont egy spektrumon helyezkedik el. Néhány ember kizárólag belső vagy külső irányítási ponttal rendelkezik, míg mások valahol a kettő között működnek.

Belső kontroll-helyzet

A magas belső kontroll-helyzetű személyek hisznek abban, hogy képesek saját magukat irányítani és befolyásolni a külvilágot. Úgy látják, hogy ők maguk irányítják a jövőjüket, és elismerik, hogy az általuk hozott döntések vezetnek sikerükhöz vagy kudarcukhoz.

A saját változtatási képességükbe vetett hitük megnövekedett önbizalomszintet eredményezhet, és olyan információforrásokat keresnek, amelyek segítségével befolyásolni tudják az embereket és a helyzeteket. Emellett valószínűleg motiváltabbak lesznek, és a siker is jobban ösztönzi őket.

Külső kontroll-helyzet

A magas külső kontroll-helyzetű emberek úgy vélik, hogy kevés vagy semmilyen befolyásuk sincs az eseményekre és arra, hogy mások mit tesznek. Még azt is hihetik, hogy mások irányítják őket, és hogy ők nem tehetnek mást, csak engedelmeskednek. (Pl. Vallások)

A külső kontroll helyzettel rendelkező emberek általában végletesek. Úgy látják a dolgokat, hogy az élet és az események csak úgy megtörténnek velük, és nagyon keveset tehetnek ellene.

Ez általában meglehetősen passzívvá és elfogadóvá teszi őket. Ha úgy érzik, hogy sikerrel jártak valamiben, akkor ezt inkább a szerencsének tulajdonítják, mint a saját ügyességüknek/tehetségüknek.

Az Aggodalom Köre/Az Irányítás Köre

Az Aggodalom Köre/Az Irányítás Köre a Rotter-féle Irányítási Helyzet (Locus of Control) egy változata.

A két kör segít azonosítani, hogyan nyilvánulunk meg az életben: hatással vagyunk-e a világra, vagy a világ van hatással ránk, azaz befolyásoló vagy befolyásolt szerepet játszunk-e.

A modellek segítenek megkülönböztetni azokat, akik reagálnak az életben (azaz áldozatok) azoktól, akik proaktívak az életben (döntéseikkel, választásaikkal, eredményeikkel, viselkedésükkel és következményeikkel).

Az aggodalom köre azt jelképezi, hogy néz ki az energiánk, amikor más emberekre összpontosítunk: legyenek azok az általunk bálványozott hírességek, a közösségi média influencerek vagy a társaink.

Engedjük, hogy ezek a külső tényezők befolyásolják, hogy mit viselünk, mit eszünk, mit csinálunk, hol dolgozunk, mire mondunk igent vagy nemet, mit képviselünk, mit szeretünk és mit nem szeretünk.

Vannak emberek, akik félelemben élik az életüket amiatt, amit a hírekben olvasnak, míg mások soha nem hagyják el a szülővárosukat, mert nem akarják felzaklatni a családjukat, vagy nem akarnak valami újat és merészet kipróbálni.

A legtöbb embert, aki ebbe a csoportba tartozik, főként a nem megfelelés félelme befolyásolja, azaz paranoiásan félnek attól, hogy mit gondolnak róluk az emberek, ha úgy öltözködnek, viselkednek vagy élnek, ahogyan szeretnének.

Azok, akiket saját céljaik, elképzeléseik, normáik és értékeik vezérelnek, függetlenül mások normáitól, az irányítás körébe kerülnek.

Azok az emberek tartoznak ebbe a körbe, akiket már nem az irányít vagy irányít, amit külső tényezők gondolnak, mondanak vagy tesznek.

Elfogadják, hogy nem tudják irányítani a híreket, a trendeket, mások véleményét, az időjárást, a fenyegetéseket, a bekövetkező eseményeket vagy a gazdaságot, de azt igen, hogy mit vásárolnak, hol dolgoznak, hogyan érzik magukat, hogyan viselkednek és reagálnak, mit tesznek és hol élnek.

Elég erősek ahhoz, hogy az irányítás körén kívül kongruens döntéseket hozzanak: ők választják meg, milyen határokat szabnak, hova mennek, mit szeretnek és mit nem, miben hisznek és hogy milyen a felfogásuk.