"Ha azt tervezed, hogy kevesebb leszel, mint amennyire képes vagy, akkor valószínűleg életed minden napján boldogtalan leszel." - Abraham Maslow, 1961.
Abraham Maslow vitathatatlanul a huszadik század egyik legnagyobb hatású pszichológusa volt. Az emberi szükségletek hierarchiájának kidolgozása és a humanista pszichológiához való hozzájárulása révén jelentős hatást gyakorolt a pszichológia tudományára és gyakorlatára. Bár elméleteit elsősorban terapeuták és tanácsadó szakemberek használják, a szükségletek hierarchiája hasznos lehet bárki számára.
Abraham Maslow 1908 áprilisában született New Yorkban. A Wisconsini Egyetemen és a New School for Social Research-en tanult pszichológiát és Gestalt pszichológiát. Fiatalon a filozófia iránt érdeklődött, de frusztrálta a "sok beszéd, amely nem vezetett sehová". Ez a frusztráció a pszichológia felé terelte, amelyet relevánsabbnak érzett a huszadik századi élet szempontjából.
Maslow karrierje elején a viselkedéselmélet iránt vonzódott, de hamar rájött, hogy a viselkedést irányító tényezők megértése helyett az emberi motivációra és önmegvalósításra kell összpontosítania. Félénksége és a második világháború borzalmai is hozzájárultak ahhoz, hogy az emberi motiváció és az önmegvalósítás megértése iránt érdeklődjön.
Maslow pszichológiai karrierje során csalódott a pszichoanalízisben és a viselkedéspszichológiában, amelyek túlzottan a múltbeli tapasztalatokra és a külső viselkedésre összpontosítottak. Ennek hatására létrehozta a pszichológia harmadik nagy irányzatát, a humanista pszichológiát, amely az emberi tapasztalatok és potenciálok megbecsülésére összpontosított.
Maslow fő hozzájárulása a humanista pszichológiához a motivációs szükséglethierarchia elmélete. Ezen elmélet szerint az emberi szükségletek hierarchikusan vannak elrendezve, a fiziológiai szükségletektől az önmegvalósításig. A piramis alsó szintjén lévő fiziológiai szükségletek kielégítése után az emberek természetesen továbblépnek a magasabb szintű szükségletek felé, végül az önmegvalósítás elérésére törekedve.
Maslow a humanista pszichológia területén is jelentős munkát végzett, mint például a Journal of Humanistic Psychology és a Journal of Transpersonal Psychology alapítása, amelyek biztosították, hogy munkássága túlélje híres szükséglethierarchiáját.
Az emberi motiváció elméletében Maslow azt javasolta, hogy az embereknek öt alapvető szükségletcsoportja van, amelyek hierarchikusan vannak elrendezve: fiziológiai, biztonsági, szociális, egoista és önmegvalósító szükségletek. A piramis alján a fiziológiai szükségletek állnak, mint például az éhség és szomjúság, amelyek a legfontosabbak és addig monopolizálják a tudatos döntéshozatalt, amíg nem teljesülnek. Miután ezek a szükségletek kielégítésre kerültek, az emberek továbblépnek a biztonsági, szociális és egoista szükségletek kielégítésére, végül az önmegvalósítás felé.
Maslow szerint az önmegvalósítás azt jelenti, hogy az ember teljes mértékben kihasználja tehetségét, lehetőségeit és képességeit. Az önmegvalósító személy megtalálja azokat a tulajdonságokat, amelyek gazdaggá és kifizetődővé teszik az életét, és értelmet, önmegvalósítást, egyéniséget és igazságot keres.
Maslow munkássága jelentős hatással volt a pozitív pszichológia mozgalmára. N. Goud humanista pszichológus szerint a modern pozitív pszichológia mozgalom sok témája, mint az emberi boldogság, bátorság, remény és optimizmus, közvetlenül kapcsolódik Maslow több mint 50 évvel ezelőtt felvetett témáihoz. Maslow segített legitimálni azt az elképzelést, hogy a pszichológia nem csak a mentális betegségek megértésére és kezelésére szolgál, hanem az emberi jólét és boldogság optimalizálására is.
A szükséglethierarchia elmélete ma is releváns és hasznos eszköz az önismeret és a személyes fejlődés terén. Maslow öröksége tovább él munkáiban és a modern pszichológia alkalmazásaiban, amelyek az emberi potenciál és önmegvalósítás megértésére és elérésére törekszenek.