A meggyőződéseink alakítják, miként érzékeljük a körülöttünk lévő világot, és hogyan lépünk kapcsolatba vele. Ezek képezik gondolataink, érzéseink és viselkedésünk alapját. A meggyőződések két típusa, amelyekre ebben a videóban összpontosítani szeretnék, a köztes meggyőződések és az alapvető meggyőződések, más néven alapsémák. E kétféle meggyőződés közötti különbség megismerése segíthet abban, hogy mélyebben megértsük önmagunkat és másokat.
A „meggyőződés” szót a szakirodalom többféleképpen is kifejezi: hit, hiedelem, nézet, vélekedés, rögeszme.
Az alapvető meggyőződések, vagy alapsémák, és a köztes meggyőződések alakítják gondolatainkat és cselekedeteinket. A köztes hiedelmek a családtól, a barátoktól, tanárainktól, valamint a tágabb környezetünktől származnak. Az alapsémák mélyebbek, és a köztes meggyőződések megismétléséből fejlődnek ki.
Egy kognitív viselkedésterapeuta gyorsan fel tudja ismerni az alapsémákat, azonban nagyobb hangsúly kerül a köztes meggyőződésekre, mert az ezekkel való munka gyorsabb fejlődést eredményez.
A köztes meggyőződések olyan hiedelmek, nézetek, vélekedések vagy rögeszmék, amelyek konkrét helyzetekhez vagy tapasztalatokhoz kapcsolódnak. Ezek rugalmasabbak és idővel változhatnak. A köztes meggyőződések gyakran tudatosabbak, mint az alapvető meggyőződések, és világos bizonyítékokon valamint múltbeli tapasztalatokon alapulnak.
Például, ha valaki társas fóbiával küzd, lehet, hogy van egy köztes meggyőződése arról, hogy zavarba hozza magát, ha egy csoportos helyzetben megszólal. Ez a meggyőződése valószínűleg egy konkrét helyzethez kapcsolódik, és új bizonyítékokkal vagy tapasztalatokkal megkérdőjelezhető és megváltoztatható.
A köztes meggyőződések azonosítása egyszerű: ha azt vesszük észre, hogy egy hang a fejünkben kritizálja vagy kommentálja az érzéseinket, az egy köztes meggyőződés. Egy másik módja a felderítésüknek, ha az az érzésünk, hogy valamit mások meggyőződései vagy elvárásai miatt kellene tennünk.
Gyakran előfordul, hogy az alapvető meggyőződések eredetileg köztes meggyőződések voltak. Idővel azonban a köztes meggyőződések állandó ismétlődése átalakul az általunk vallott alapvető meggyőződéssé.
Az alapsémák olyan mélyen gyökerező elképzelések, amelyeket magunkról, másokról és a világról feltételezünk. Ezek gyakran már gyermekkorban elkezdenek kialakulni, és a család, a kultúra valamint saját tapasztalataink is befolyásolhatják őket. Az alapvető meggyőződések azok a lencsék, amelyeken keresztül a világot és önmagunkat szemléljük. Gyakran tudattalanok és olyan mélyen gyökereznek, hogy valószínűleg nem ismerjük őket.
Ha például valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol állandóan kritizálták és lebecsülték, akkor kialakulhat benne az a feltételezés, hogy „nem vagyok elég jó”. Ez a meggyőződés befolyásolhatja azt, hogy hogyan látják magukat, hogyan viselkednek, hogyan lépnek kapcsolatba másokkal, és hogyan hoznak döntéseket.
A személyes fejlődés és gyógyulás szempontjából fontos, hogy megértsük a különbséget az alapvető meggyőződések és a köztes meggyőződések között. Alapsémáink mélyen gyökereznek, és kihívást jelenthet megváltoztatni őket, de azonosításuk és megértésük segíthet abban, hogy tudatosabb döntéseket hozzunk, és pozitívabb önképet alakítsunk ki magunkról.
A Szókratészi Kérdések
A szókratészi módszer az ókori görög filozófus, Szókratész által kifejlesztett kérdezési módszer. Kérdések sorozatának feltevésével ösztönzi a kritikus gondolkodást, amelynek célja, hogy egy fogalom vagy gondolat mélyebb megértéséhez jussunk. A kognitív pszichológia a gondolati torzítások és a korlátozó meggyőződések, illetve az alapsémák megkérdőjelezésére használja a Szókratészi Kérdéseket.
A szókratészi módszer használatát egy külön erre a célra szánt videóban mutatom be, amely a "Kognitív Pszichológia Eszközei" című lejátszási listában található meg.
„Mindenről én tehetek” alapséma
Ez a személy összejövetelt szervez egy barátjával, de a barát valamiért lemondja a programot. A „mindenről én tehetek” alapséma gyakran társul a „nem vagyok elég szerethető” köztes meggyőződéssel, ez pedig olyan torzított automatikus gondolatokhoz vezethet, hogy: "Biztosan valami rosszat tettem. Nem vagyok elég jó barát." Ez a gondolkodásmód pedig szomorúság, elutasítottság érzetét válthatja ki, és a személy azon fog tűnődni, hogy vajon mit rontott el.
„Semmire sem vagyok jó” alapséma
Ez a személy diétázni kezd, de az első héten nem fogy túl sokat. A „semmire sem vagyok jó” alapséma gyakran társul a „semmit nem tudok jól csinálni” és a „nem vagyok elég erős” köztes meggyőződésekkel, amelyek ismétlése pedig olyan torzított automatikus gondolatokhoz vezethet, mint: "Soha nem fogom elérni a célomat. Nyilván nincs is értelme próbálkozni." Ez a gondolkodásmód pedig szégyenérzetet és önleértékelést fog eredményezni. A személy feladhatja a diétát, és elképzelhető, hogy még többet fog enni önmagát vigasztalva.